Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VÉLEMÉNY

2018.03.30

VÉLEMÉNY

Mikor a kisgyermek, tapasztal sokat,
dackorszakokon, jóval már túl van,
serdülőkor érint, véleményt formál,
aztán az arcodba, odavág hát!

Úgy érzi jogos, s bár erősen kritizál, 
megkaptam én is, nem vagy egyedül már, 
idősebb korban, lassan megérti,
nem dobálhatja véleményét, szabadon csak itt!

Felnőttkor eljön, rájön ő lassan, 
őszinte véleményét, magában tartja, 
önérvényesülés törvénye, útján vezeti, 
előbb- utóbb lelkiismerete, kérdést felteszi!

 

Mi a jobb nékem, mondom, vagy hallgatok?
-hogy érvényesülhetek, ha magamba fojtom?
-hiszen ha mondom, ellenállás elér, 
mit tegyek azért, hogy őszintén éljek meg én?

Mire ő ősz korba, lassan belelép,
megtanulja azt, hogy vélemény nem él, 
csak akkor mondjad, ha kérdeznek téged, 
jobb ha a szádat addig, bezárod szépen!

Nem könnyű így élni, libikókán ülve, 
egyszer csak fent, aztán leülve, 
de bölcsesség megtanít, belülről tapasztald, 
mikor mondj véleményt, te még majd az nap!

S utadon haladva, eljutsz majd oda, 
te hallgatsz másokat, véleményt nem mondva, 
csak elfogadva mosolyogsz, s engedsz tovább, 
éretlenebb, hevesebb, lelkeket hát!

Bölcs ember ritkán szól, mond akkor nagyot, 
egész élet tapasztalat, ott benne kong, 
ha érzékeny vagy erre, észre te veszed, 
tanulhatsz tőle, csak nyisd ki a füled!

Véleményed mindig, meglegyen neked,
állj ki csak mellette, ha szükségét érzed!