Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HITVALLÁS

2018.04.03

HITVALLÁS

Hitvallásról beszélek néked,
ha munkád mellett, elköteleződtél szépen,
érteni fogod, üzenet szól,
annak ki fülét, nem tapasztja be most!

Pedagógus vagyok, nyugdíj az elér, 

remélem hagytam, lenyomatot én, 
s bár elismerés, dicséret, engem elkerült, 
úgy látszik, utamra ez így vetült!

De rengeteg élmény és tapasztalás,
megtanított arra, szívedet tárd ki hát, 
ne várj te soha, elismerést már,
ha segítő kezedet, kinyújtod hát!

Csak kérdezd meg magadtól:- ki vagyok én?
-feladatomat utamon, elvégeztem én?
-önmagam lehettem, örömet szereztem?
-megtanultam adni és elfogadni, a feltétel nélküli szeretetet?

Ha több kérdésre igent, te mondasz, 
szembenéztél mindig, az önvalóddal, 
az élet nehéz, de boldogan élsz,
mert tudod, a szeretet, szívedben ég!

"Hisz oly furcsák vagyunk mi emberek, 
a lelkünk sír, az ajkunk nevet, 
egymásról azt hisszük, hogy boldog talán, 
s irígykedünk, egy-egy vidám szaván!

Azt hisszük, a másik szeme ragyog, 
a gondolatai, tiszták, szabadok, 
s nem vesszük észre, dehogy vesszük észre, 
hogy könnyek égnek, csillogó szemében!

Oly furcsák vagyunk mi emberek, 
a lelkünk sír, az ajkunk nevet,
hazugság az életünk, 
hisz akkor is sírunk, ha nevetünk!"